Balatoni gyerekként nőttem fel ennek ellenére a vitorlázás sokáig elkerülte az életem. Majd pár évvel ezelőtt kaptam egy meghívást, hogy irány a Balaton és vitorlázzunk. Az igazi "fertőzés" ekkor kapott el. Ekkor jöttem rá, hogy sokáig a Balaton partján éltem, de a lényegből kimaradtam. Az első vitorlázás azonban megpecsételte a sorsom, de még így is pár évbe telt, mire rájöttem, hogy nem csak részt venni kell ebben a mókában, hanem csinálni is, úgy igazából. Elhatároztam, hogy véget vetek az imádott büfés funkciónak a hajón, és én leszek az, aki ezentúl osztja a lapokat. Mondjuk így be kellett vállalnom, hogy a vitorlás koktél már nem lesz olyan, mint amikor én készítettem. De valamit valamiért!

Hogy miért pont Füreden? Mert Füred joggal a Balaton legszebb városa, így már a környezet is inspirálóan hat. Hogy miért pont a Füredyacht? Mert Füreden van, és mert tapasztalat alapján tényleg nagyon profik és nagyon rugalmasan állnak hozzá az oktatáshoz, ami tényleg nem csak a papír megszerzéséről szól. Munka miatt nagyon fontos volt, hogy biztosítottak hosszú hétvégés oktatást. Ez annyit jelent, hogy 2 szabival meg lehet úszni az oktatást, és persze utána még a vizsgára is kell szabi, de az elkerülhetetlen.

Térjünk is rá a lényegre! Maga az oktatás felejthetetlen élmény és nagyszerű dolog. Két hét alatt teljesen átalakul minden gondolat és érzés, ami eddig a Balatonról és a vitorlázásról kialakult. Ezért még bocsánatkéréssel is tartozom két barátomnak, akiket eddig az őrületbe kergettem, mint nagy pofájú büfés. Persze azért csak óvatosan ezzel, mert ha megtudják, majd nyeregben érzik magukat.

Hatalmas tapasztalattal még azért nem rendelkezem, de egy biztos, hogy csak az menjen ki a vízre, aki tényleg biztos saját magában. Ennyi idő alatt azt megtanultam, hogy a vízen csak magadra számíthatsz, nincs segítség, illetve nem olyan, mint az autó, hogy behúzom a kéziféket, és majd még átgondolom. A hullám csak jön és a szél meg csak fúj folyamatosan. Illetve ami fontos, hogy a Balaton nagyon szeszélyes és percek alatt megváltoztatja az arcát, ha úgy van kedve. Ahogy Lajos mondta az egyik bénázásom után: „Én megbocsátok, a szél nem!”

Az oktatásokkal nagy szerencsénk volt. Mindig volt szél és a tanuláshoz nagyon jó, változatos volt. Minden hajótípussal minden szelet meg tudtunk kóstolni. Na persze csak addig, amíg a tudásunk tartott. Mindenkinek ajánlom, hogy a tanulásnál merjen belemenni minden kínálkozó lehetőségbe és próbálja ki oktató mellett, hogy milyen a határokat feszegetni.

Volt szerencsénk a Scholtz 22 Racing hajón egy nagyon nagy szelet (számunkra nagyot) kifogni. István szájából 4-szer is elhangzott a "Rock & Roll" felkiáltás, ami általában azt jelentette, hogy mi, a tanulók már rég „csíkos” nadrágban feszültén gondoltuk át életünk eddigi élményeit, amikor is ő feszített még egyet, felkiáltott és megdöntötte a hajót oda, ahova mi nem is gondoltuk, hogy még lehet. Na erre mondom, hogy tanulás. Magunktól soha nem tudnánk megérezni, hogy mit bír egy ilyen túlvitorlázott versenyhajó. Mondjuk valószínű, még egy darabig ezt önerőből nem is fogjuk megkóstolni. De tudjuk mi a határ és mi az, amit lehet közelítgetni. Egyik oldalról tudjuk mi az a "Rock & Roll", de a másik oldalról azért többször hangzott el a "Mi a ...-t csinálsz?". A kőkemény stílus meghozta a gyümölcsét, mert amit akkor hallottunk és tanultunk, azt bevéste mélyen a lebenyekbe. Tényleg köszönet érte, kell a szigor!

Ezek mellet a hasonló széllel a Sudár, a vizsgahajó már szinte egy lomha boríthatatlan monstrumnak tűnik. Ennek ellenére érdemes azzal is sokat menni. Részben, mert azon lesz a vizsga jó eséllyel, részben pedig egy teljesen más érzés. Az a kényelmes túrahajózás felé hangolja az embert. Aztán ki-ki választhat a saját kedvének valót. Lehet a csapatós irányba menni és a borulós jollék világát választani, vagy a kényelmes, andalgós tőkesúlyos túrázás felé.

Az biztos, hogy az oktatás alatt mindegyiket volt mód kipróbálni, és mindegyik meg is mutatta a maga oldalát. A "Szépen vitorlázz" kifejezés vagy inkább szállóige meg az örökkévalóságig rögzült. Akárhányszor elhagyta Lajos száját, már néztünk is körbe a hajón, na most mit csesztünk el, mi az, ami nem a helyén van, vagy nem úgy feszül ahogy kell. Itt kell viszont megemlítenem a másik szállóigét, ami a "Kis gáz – kis gáz, nagy gáz – nagy gáz!" Ez szerencsére nem olyan sokszor hangzott el, de ennek ellenére része lett a vitorlázásunknak. És meg kell, hogy mondjam, teljesen igaz is. És olyan alapigazság, amit érdemes betartani és folyamatosan mondogatni magadban.

Az oktatást októberben kezdtük, amikor még kb. 15-en neki is vágtunk. Ebből 4-es kiscsoportban verődve szálltuk meg a hajókat. Igen csak vegyes volt a csapatunk a vitorlázáshoz való hozzáállás szempontjából, de ami biztos, hogy volt/van egy nagy közös pontunk: az önfeledt vidámság, ami alapján a teljes időt idegenekből lett barátokként töltöttük el. Volt köztünk, aki a nyáron megfertőződött a vitorlázással, vagy aki 50 felett gondolta azt, hogy nekivág a víznek, és volt olyan, aki még soha nem látott hajót közelről, nem hogy vízen, de azt mondta, hogy jól nézett ki a szórólap és megtetszett neki. Na de a lényeg, hogy a mindegyikünk jól megtanulta, hogy mi a dörgés a vízen. Tényleg le a kalappal Lajos és a csapata előtt, mert akár a nulláról is kapitányt varázsolnak az emberből, és ami a legfontosabb, hogy nem csak papíron, hanem tényleg tudni fogod, hogy mit kell tenned a vízen.

Az oktatás után lelkes csapatunk a vizsgáig szinte minden hétvégén a vízen volt, majdnem teljes létszámmal. Jó volt egyre jobban menni és érezni a fejlődést, hogy egyre kezesebbek a hajók a kezünk alatt. A vizsga után szerencsénk volt és még a novemberi első hétvégén tudtunk egy igazit csapatni, már kapitányként. Nagyszerű érzés volt. A reggeli órákban reffelve mentünk ki, aztán a délutánban meg még egy novemberi napozás is belefért a szélcsendbe. Mintha csak kértük volna, hogy egy teljes repertoár legyen arra a napra.

De még egy fontos dolog az oktatásra! Szuper dolog a motoros oktatás és természetesen a motorozás lényege, hogy Lajost rávegyed, hogy megsiklassa a hajót. De ha ez megtörtént, akkor kérdezz rá, hogy van-e elég üzemanyag. Ha látod, hogy villog a jelző, akkor kezdj el gyanakodni! Jobb, ha van elég üzemanyag! Bár Lajos szépen tud evezni, de nem énekli hozzá az „O sole mio”-t!