A jégvitorlázás - bármennyire is nagy élmény - Magyarországon ritka kedvtelésnek számít. Nem csupán azért, mert tábora viszonylag kicsiny, hanem azért is, mert tavaink jege nem minden évben alkalmas a gyakorlásához.
A versenyzők többnyire nyáron is vitorláznak, a jégvitorlások ennek ellenére mindössze abban hasonlítanak a hajókhoz, hogy a szél erejét használják fel a haladáshoz. Van árbocuk, vitorlájuk és bumjuk, igazi hajótestük azonban nincs. A többnyire egyszemélyes szerkezetek a háromszögben elhelyezett korcsolyákra épülő hídból és a testből állnak, amely éppen csak akkora, hogy a szán vezetője benne ülve irányíthatja járművét. A jégszánok tervezésénél a minimális súly, az áramvonalas forma és a stabilitás elérése a cél. Korszerű anyagok felhasználásával - amilyen például a műszál és a karbon - egy felszerelt szán súlya kb. 60 kg-ra szorítható le. Ilyen szerkezet házilag is építhető, tetszőleges méretben, akár két utas részére is, a versenyeken induló szánok azonban precízen meghatározott méretűek és jégvitorlásra szakosodott hajóépítő műhelyekben készülnek. Az áruk versenykészen meghaladhatja az 1 millió forintot is.
A Magyarországon legkedveltebb kategória a DN osztályú szánoké, de ez a világszerte legelterjedtebb osztály is egyben, köszönhetően annak, hogy könnyen oda szállítható, ahol éppen alkalmas jég található. A kategória kétbetűs elnevezése egy amerikai hírújság, a Detroit News nevéből született 1936-ban, amikor a lap egyszemélyes jégvitorlás építésére versenyt hirdetett. Maga a sportág az 1800-as évek végén indult karcos útjára Skandináviában. Norvégiában próbálta ki először az újdonságot az az angol hajóépítő is, aki aztán 1888-ban Magyarországon megépítette jégvitorlását. A legelső "mi jégszánunk" nem sokkal ez után került jégre, a balatonfüredi Stefánia Yacht Egylet kikötőjében. A sport virágkorát a második világháború után élte, sok szép szán épült akkor, amelyek közül több még ma is fut.
A hazai jégvitorlás versenyzés hosszú szünet után 1999-ben éledt fel, amikor a jégvitorlás osztályszövetség újjáalakult. A megelőző években nem voltak versenyszabályok és azoknak megfelelő felszerelések itthon. A szabályokat néhány éve Koltay Gusztáv, a DN szövetség elnöke és Nagy Levente, a versenybíró testület vezetője fordította le. Jégvitorlázásból Európa- és világbajnokságokat is rendeznek, amelyek különc érdekessége, hogy a verseny időpontját hónapokkal előre lehet tudni, a helyszínt azonban csak négy nappal a verseny kezdete előtt hirdetik ki - ennyire befolyásolhatja az időjárás a körülményeket. Koltay Gusztáv szerint - aki maga is versenyző - egy éjszaka alatt is nagyot változhat a jég állapota. A szél kisimíthatja, a hó betakarhatja, az esővíz elboríthatja. Ezért aztán a jó jégvitorlázó mindig készen áll egy kis kalandozásra. Már hajnalban a parton van, hiszen "a lyuknál kell állni, ha el akarjuk kapni az egeret" - ahogyan a szövetség elnöke mondja a mesterétől tanult mondást. "Nagy csodákat lehet ilyenkor látni" - folytatja a mesélést, a befagyott Balaton szélén emelkedő óriás napkorong említésével.
A különböző jégfelszínekhez más és más élformájú korcsolyát kell választani. Koltay Guszti - ahogyan sporttársai nevezik - ezt ahhoz hasonlítja, amikor a síelők a pályához vaxolják a lécüket. A jégvitorlázók között egyébként nem nehéz síelőt találni, az ő gondjuk csak az, hogy a két mánia egy szezonra esik. Ugyanis itt mániáról van szó, hiszen a jégvitorlázás korántsem kényelmes és veszélytelen sport. A szán 100 kilométeres sebességgel is képes rohanni, de a Fertő tavon egy rekordkísérlet során 157 km/h-t is mértek már. Fék, biztonsági öv és légzsákok nincsenek, csak egy bukósisak védi a versenyzőt.
Ilyen tempónál a hideg is harap, a könny az arcra fagy, a lábfejet pedig - versenyeken legalábbis - csak a futóknál megszokott szöges cipő melegíti. A legnagyobb veszélyforrás persze - mint az extrém sportoknál általában - az önkontroll hiánya, amely ütközésekhez vezethet.
A jégvitorlázók átlagéletkora meglepő módon 50 év körüli, - mesélőnk is ennek a korosztálynak a tagja. És hogy hogyan jön össze egy extrém sportág és a viszonylag magas életkor, Koltay Guszti egy Weöres Sándor idézettel ad magyarázatot: "Nagy kerítő ez a Balaton, télen is tartó nyári szerelem."
A jégvitorlázás körülbelül az 1800-as évek végén Svédországból indult. Ott először csak hobbiszinten próbálták, később verseny sportá nőtte ki magát.
Hazánkban kevésbé ismert és elterjedt a jégvitorlázás, melynek egyik oka a megfelelő pálya hiánya. A Balaton, vagy a Velencei-tó a legideálisabb, de kb. 20 cm vastagságú jég ajánlott a biztonságos sportoláshoz. A jégvitorlás abban hasonlít a nyári vitorláshoz, hogy a szél erejét használja haladáshoz. Sebessége viszont sokkal nagyobb, akár 100-120 km/h is elérheti, ebből adódik az extrém és veszéjes jellege. Azonban kevés gyakorlással a jégvitorlázás sok örömet és felejthetetlen élményt biztosít a vitorlázás és a téli sportok szerelmeseinek egyaránt.
Jégvitorlás
A jégvitorlásoknak van árbocuk, vitorlájuk és bumjuk, igazi hajótestük azonban nincs. A többnyire egyszemélyes szerkezetek a háromszögben elhelyezett korcsolyákra épülő hídból és a testből állnak, amely éppen csak akkora, hogy a szán vezetője benne ülve irányíthatja a jégvitorlást. A jégszánok tervezésénél a minimális súly, az áramvonalas forma és a stabilitás elérése a cél. Korszerű anyagok felhasználásával - amilyen például a műszál és a carbon - egy felszerelt szán súlya kb. 60-70 kg. Házilag is elkészíthető, de vannak cégek akik jégvitorlás készítésére specializálódtak. Ára a pár 100.000 Ft -tól egészen 2.000.000 Ft -ig nőhet.
Milyen jégvastagságnál biztonságos a jégvitorlázás?
Egyesek szerint már 3-4 centiméteres jégen minden veszély nélkül lehet jégvitorlázni. A fizika törvénye szerint a jeget a víz tartja...!? Az egy négyzetcentiméterre jutó nyomás nem nagyobb, mintha korcsolyával rámenne bárki a jégre. A Velencei-tavon jégvitorlázók a nádvágók után eresztik ki a vitorlákat, ez biztosabb mint a meteorológia, hiszen ezek az emberek már évtizedek óta tudják, mikor alkalmas terhelni a jeget. Természetesen minnél vastagabb a jég annál nagyobb a biztonság, nem véletlen az északi országokban való népszerűsége.
Hivatalosan akkor biztonságos a csúszkálás, korcsolyázás szabad vízen, ha a jégvastagság legalább tíz centiméter. Általános tapasztalat, hogy három-négy napig tartó kemény fagy (mínusz hét-tíz fok) után a tavak befagynak annyira, hogy azokon valóban biztonsággal lehessen korcsolyázni. Ezen már régen túl vagyunk, e tény, a jégvastagság megítélése azonban lehetetlen műszer nélkül. Sokszor a korcsolyázókat megtéveszti, hogy az közvetlenül a partok mentén teherbírónak tűnik. Nehéz megítélni azt is, hogy a jégréteg vastagsága egyenletes-e; hogy egyes szakaszokon – főként a nádasok mentén – nem vékony-e. Márpedig sokszor alig egy-öt centiméteres, ami életveszélyes.
Minden esetben legyünk tisztában azzal, hogy a jég minősége óráról-órára változhat, ráadásul helyenként jelentős eltérések adódnak. A sportolásra alkalmas jégfelületen gyakran okoznak balesetet a fedetlen horgászlékek.
Ha megtörténik a baj, azonnal segítséget kell hívni. Akinek nincs megfelelő eszköze, ne siessen a bajba jutott segítségére, mert ő is hasonló helyzetbe kerülhet. Az önmentés és a társmentés esetén is a legfontosabb szabály, hogy a jégre nehezedő testsúlyát minél nagyobb felületen oszlassuk el, vagyis a recsegő jégen feküdjünk hasra, próbáljuk így kikúszni a partra. Társunk kimentésére mindig eszközt használjunk, ne menjünk a jégre! Ha beszakadt alattunk a jég, legfontosabb a nyugalom. Igyekezzünk a hátunkra feküdni, hogy tüdőnk és a jég szélére került fejünk megóvjon az elmerüléstől, közben próbáljunk segítségért kiáltani. Helytelen és végzetes szokott lenni, ha a sérült kapálódzik, hadonászva próbál kikapaszkodni. Igyekezzünk a hátunkra feküdni, hogy tüdőnk és a jég szélére került fejünk megóvjon az elmerüléstől, közben próbáljunk segítségért kiáltani. Helytelen és végzetes szokott lenni, ha a sérült kapálódzik, hadonászva próbál kikapaszkodni. Ha nem érkezik segítség, háton fekve, széttárt karokkal lassan igyekezzünk kimászni. Testsúlyunk így nagyobb felületen oszlik el, újabb beszakadásnál nem kerülünk megint víz alá.
A vízből kimentettet mindenképpen orvosi ellátásban kell részesíteni, még akkor is, ha azt hajtogatja, „nincs semmi baja". A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a szerencsétlenül járt korcsolyázót ne vigyük azonnal túlfűtött helyre, mert a gyors felmelegítés súlyosbítja az állapotát. A zárt helyiségbe vitt sérültről gyorsan vegyük le a fagyos, nedves ruhát. A test dörzsölésével állítsuk helyre a normális vérkeringést. A sérültet fektessük ágyba, és jól takarjuk be. Ha eszméleténél van, adjunk neki meleg italt. Ha eszméletét vesztette, ellenőrizzük légzését, pulzusát, ezek hiányában kezdjük meg az újraélesztést.
A jégvitorlások mindössze abban hasonlítanak a hajókhoz, hogy a szél erejét használják fel a haladáshoz. Van árbocuk, vitorlájuk és bumjuk, igazi hajótestük azonban nincs. A többnyire egyszemélyes szerkezetek a háromszögben elhelyezett korcsolyákra épülő hídból és a testből állnak, amely éppen csak akkora, hogy a szán vezetője benne ülve irányíthatja járművét.
Jégvitorlázásból Európa- és világbajnokságokat is rendeznek, melyek érdekessége, hogy a verseny időpontját hónapokkal előre lehet tudni, a helyszínt azonban csak néhány nappal a verseny kezdete előtt hirdetik ki - ennyire befolyásolhatja az időjárás a körülményeket. Egy éjszaka alatt is nagyot változhat a jég állapota; a szél kisimíthatja, a hó betakarhatja, az esővíz elboríthatja. Ezért aztán a jó jégvitorlázó mindig készen áll egy kis kalandozásra.
A jégvitorlázás nagyon izgalmas sport. A szán 100 kilométeres sebességgel is képes rohanni, de a Fertő tavon egy rekordkísérlet során 157 km/h-t is mértek már. Fék, biztonsági öv és légzsákok nincsenek, csak egy bukósisak védi a versenyzőt. Azonban kevés gyakorlással a jégvitorlázás sok örömet és felejthetetlen élményt biztosít a vitorlázás és a téli sportok szerelmeseinek egyaránt.
Milyen jégvastagságnál biztonságos a jégvitorlázás?
Hivatalosan akkor biztonságos a csúszkálás, korcsolyázás szabad vízen, ha a jégvastagság legalább tíz centiméter. Általános tapasztalat, hogy három-négy napig tartó kemény fagy (mínusz 7-10 fok) után a tavak befagynak annyira, hogy azokon valóban biztonsággal lehessen korcsolyázni.
Egyesek szerint már 3-4 centiméteres jégen minden veszély nélkül lehet jégvitorlázni. Az egy négyzetcentiméterre jutó nyomás nem nagyobb, mintha korcsolyával rámenne bárki a jégre. Természetesen minél vastagabb a jég annál nagyobb a biztonság.
Az idei télen - amint alkalom kínálkozik - jégvitolázást szervezünk Balatonfüreden. Ha szeretnéd kipróbálni, jelentkezz online IDE kattintva.
A részletekkel kapcsolatban látogass el a FONTOS INFOK aloldalra, vagy keresd Sarang Lajost, a 06-30-452-9879-es telefonszámon.
Megosztom!
Loading the player ...
06-30-452-9879
06-87-343-025