Achter, Achertstág: Az árboc csúcsa és a hajó tatja között feszülő merevítőkötél, mely az árbocot előredőlés ellen tartja. Fontos szerepet játszhat az árbocgörbület alakításában is.

Alba: A baumok (nagyvitorla,spinakker) lehúzására szolgáló kötéláttétel.

Abdrift: A hajó oldalra való sodródása, csúszása.

Abwind: Zavart szél.

Aerodinamika: Légáramlástan.

Algagátló festék: Különleges, a hajó vízvonal alatti részeire való festék, mely megakadályozza a vízi növények és állatok hajótestre tapadását.

Állókötélzet: Az árbocot a helyén tartó és merevítő kötelek rendszere.

Alsó él: A vitorla alsó, a fedélzettel nagyjából párhuzamos éle.

Alsó szem: A vitorla alsó sarkára szerelt szem, ringli a sarok rögzítésére.

Árboc: A vitorlázat "tartóoszlopa".

Árboccsúcs: Az árboc felső vége.

Árboctalp: Az árboc alsó, a fedélzeten vagy gerincen rögzített része.

Autopilot: Elektronikusan vezérelt, tájolóval és GPS-el (Global Position System) összekötött automata kormány.

Bandázsolás, Babázás, Fuxolás: Kötélvég összefonása.

Backboord (ejtsd: bekbord): A hajó menetirány szerinti bal oldala.

Balcsapás: Egy vitorlás balcsapáson halad, amikor a szelet bal oldala felől kapja. Ilyenkor a nagyvitorlája jobb oldalon van.

Barográf: A légnyomás értékeit, változásait folyamatosan feljegyző barométer.

Baum: Nagyjából vízszintesen üzemelő rúd, profil, mely az adott vitorla alsó élének kifeszítésére és a vitorla szélhez való megfelelő szögbe állítására szolgál.

Beaufort-skála: A látható jelek alapján a szélerő megítélését segítő táblázat. Fokozatai 0-12.

Beépített motor: A hajótesten belülre fixen épített motor.

Beggelés: Az elővitorla áthúzása a szél felöli oldalra.

Beksztég: Az árbocot oldalra és hátrafelé tartó merevítőkötél. Feszessége állítható, általában a szél felöli oldalon feszes, szél alatt lazára engedjük, hogy a vitorlázatot ne akadályozza.

Bika: A kötél megfogatására, rögzítésére szolgáló szerkezet.

Bilge: Hajófenék.

Bilgepumpa: Fenékvíz-szivattyú.

Bócmanszék: Merev ülőkével szerelt eszköz, mellyel a legénység egy tagját az árbocon történő szereléshez a vitorla felhúzó kötelével a magasba emelhetik.

Bríz: Könnyű szél.

Cockpit: Munkatér, a hajó fedélzetének biztonságos, mélyített része, ahol a legénység a hajó­kezelés feladatainak többségét végzi.

Cirkálás: Szél ellen történő vitorlázás.

Clemm: Kötélrögzítő.

Csiga: Kötelek vezetésére, irányuk változtatására, kötéláttételek létrehozására szolgáló eszköz.

Csomó: A hajó­sebesség mértékegysége. 1 csomó óránként egy tengeri mérföld megtételét jelenti.

Csörlő: Kötelek húzását segítő, a tengelye körül forgó dob alakú szerkezet.

Cunningham-szem: A vitorla első élén a baum közelébe, de az alsó szem fölé helyezett vitorla­állítási pont, ringli vagy kis csiga.

Deck (ejtsd: dekk): A hajó fedélzete.

Denevér: A nagyvitorlán az árboccsúcs és a baumvég közötti egyenes mögé eső rész. Alaktartását a latnik segítik.

Dingi, Jolle: Csónak vagy svertes, uszonyos hajó.

Dirk: Baum végére kötött, baumtartó kötél.

Drengolás: Benyomulás. Versenyen például a vetélytárs és a bója közé.

Dörzsléc: A hajó oldalát védő szegély.

Dűznihatás: Réshatás, a levegő felgyorsulása az orrvitorla és a nagyvitorla között.

Ejtés: Elkanyarodni a széltől=ejteni a hajót.

Első él: A vitorlának a hajó eleje felé eső éle.

Élesedés, luvolás: Szél felé kanyarodás.

Fall, felhúzó: A vitorla felhúzására szolgáló kötél.

Fallstopper: Felhúzók és állítókötelek kezelésében használatos karos, mozgópofás kötélfogó, mely a hagyományos kötélfogóknál, klemmeknél lényegesen nagyobb terhelést is elbírhat.

Flatterolás: Vitorla lobogtatása.

Flaute: Szélcsend.

Fockshot: Az orrvitorla behúzókötele.

Fordulás: A hajó irányváltoztatása szél felé, melynek során a haladási iránya túlhalad a szél tengelyén és a vitorlás csapást vált.

Forstág: A hajó orra és az árbóc valamely magasabb pontja között feszülő merevítő kötél, mely az árbocot a hátradőlés ellen tartja.

Frakcionális rudazat: Olyan felépítésű rudazat, amelyen az elővitorlákat és a forstágot nem az árboc tetején, hanem lejjebb, például az árboc 7/8-ánál kötik be.

Futókötélzet: A vitorlák felhúzására és állítására szolgáló kötelek rendszere.

Fux: Az orrkabin neve.

Gennaker, Bliszter: Aszimmetrikus spinnaker. Átmenet a génua és a spinnaker között.

Génua: Az árboc vonala mögé nyúló elővitorla.

Gleitolás: Siklás. A vitorláshajó az orrhullámra felülve siklik.

Gross (ejtsd:grósz): Nagyvitorla.

Grószshot: A nagyvitorla behúzására szolgáló kötél.

Hajózóút: Korlátozott vizeken a hajó­k közlekedésére kijelölt csatorna.

Halfej: A nagyvitorla felső sarkára szerelt háromszögletű erősítőveret.

Halzolás, perdülés: A hajó irányváltoztatása elfele a széltől, melynek során a hajó iránya - farával a szél felé mutatva - túlhalad a széltengelyen és a vitorlás csapást vált.

Havária: Vízi baleset.

Hátsó él: A vitorla hátsó, tatthoz közelebb eső része.

Hátszél: A hajó tükre, fara felől fújó szélirány.

Iránylat: Navigációs alapfogalom. Egy tárgy iránya a hajó­ról nézve, vagy két tárgy egymáshoz viszonyított irányszöge.

Izobárok: Az időjárási térképeken az azonos légnyomású pontokat összekötő vonalak.

Jolle: Uszonyos, tőkesúly nélküli vitorlás.

Jobbcsapás: Egy vitorláshajó jobb csapáson halad, amikor a szelet jobb oldala felől kapva baumjával a bal oldalon vitorlázik.

Kabin, Kajüt: A hajó belső élettereinek összefoglaló elnevezése.

Karabíner: Rugós csat.

Kiel: Tőkesúly. Feladata a hajó dőlésének korlátozása és az oldalcsúszás megakadályozása.

Kiülés: A hajó dőlésének ellensúlyozására a legénység a hajó szél felöli oldalán ellentartja a hajót.

Klemm: Rugós mozgópofás kötélfogó, melybe a kötél egy mozdulattal befogatható és hasonlóan könnyen elengedhető.

Kreuzolás, cirkálás: A széllel szemben fordulgatva, cikcakkban történő előrejutás a szél felé eső cél elérése érdekében.

Kuh-forduló (Q): Szamár- vagy tehénforduló. Erős szélben veszélyes lehet halzolni, ezért inkább a szél felé élesedve, majd fordulva ejtünk le a háromnegyed szeles irányig, miközben a vízen egy Q-t ír le a hajónk.

Laterál felület: A hajó­test vízbe merült részének oldalnézeti vetülete.

Latni: A vitorla hátsó élének vagy az egész vitorla formatartásának segítségét szolgáló, a vitorlára varrott tasakokba való, általában műanyagból készülő lap.

Látszólagos szél: A valóságos szél és a menetszél összetevőiből érzékelt szélirány és –erő.

Leegierigség (ejtsd: légírigség): A hajó széltől forduló hajlama, amikor nem a szél felé, hanem attól elfordulni törekszik.

Leesés: Irányváltoztatás a széllel ellenkező irányba.

Luvgierigség: A vitorláshajó szélbefutási hajlama. A vitorlás a szél felé kanyarodásra törekszik, melynek fő okozója a megdőlt hajótest vízbe merült formaváltozása.

Luvolás: Irányváltoztatás a szél felé.

Mancsaft: Egy vitorláshajó legénysége vagy a legénység egy tagja.

Marás: A Balaton déli partvonala mentén a partól kb. 500-1000 méterre benyúló homokos feltöltődés.

Nyitás: A vitorla hátsó élének a has előrébb engedésével történő nyitása, kifordítása.

Oldalcsúszás, Abdrift: A kormányzott és a valóságban vitorlázott irány eltérése.

One Design: Egységes tervezési előírásnak megfelelően épített hajó. Célja lehetőleg egyforma, közel azonos sebességű flotta létrehozása az igazságos versenyzés érdekében.

Orrsudár: A hajó orrából előrenyúló vagy kitolható rudazat, mely elővitorlák vagy aszimmetrikus spinnaker­ek használatát és azok hatékonyságát segíti.

Pádli: Egytollú evező.

Pillangózás: Hátszélben való vitorlázás oly módon, hogy a nagyvitorla és az elővitorla egymással ellentétes oldalon feszülnek.

Préselés: Vitorlás­sal a szél iránya felé minél kisebb szögben, élesebben történő haladás.

Pöff: Hirtelen szélerősödés, széllökés.

Puffer: Ütközőpárna.

Raum: Háromnegyedszél. Bő szeles vitorlázóirány, a félszél és a hátszél közötti tartományban.

Reffelés: Vitorla­felület csökkentése.

Reacher: Könnyű anyagból szabott, nagy, háromszögletű vitorla, éles, félszeles menetekre.

Rék: Az árbóc hátradőlésének mértéke.

Schwert: Jolle vagy akár nagyobb uszonyos hajó leengedhető uszonya, oldalsodródás ellen.

Sekli: Csavaros félszem.

Sólya: A hajó vízbejuttatására alkalmas ferde, a vízbe nyúló rámpa.

Spanner: Feszítőszár. Elsősorban a vantnik feszítésére alkalmazzuk.

Spinnaker: Könnyű anyagból készült hátszél­vitorla.

Stagreiter: Speciális, az elővitorla első élét a forsztágra csatlakoztató, könnyen nyitható veret.

Steuerboord: A hajó menetirány szerinti jobb oldala.

Strekkelés: Az állókötélzet, elsősorban a forstág és a vantnik feszítése.

Szálingok: Az árbócra szerelt támasztók, melyek a vantnikat támasztva növelik azok hatékonyságát.

Tat: A hajó fara. A hajótestnek a kormánylap mögé nyúló része.

Top: Az árbóc csúcsa.

Topfény: Horgonyzáskor alkalmazott 360 fokban körbevilágító szokásos fehér fény.

Trapéz: Nagyteljesítményű dingiken gyakori, olyan, az árbócra magasan rögzített drótkötél, amely lehetővé teszi, hogy a legénység kijjebb vigye a súlyát, mintha csak kiülne.

Trepni: Padlódeszka.

Trimmelés: A vitorla állítása a maximális hatékonyság érdekében.

Tükör: A hajó­test vége, az azt lezáró, gyakran függőleges rész.

Vantni: A hajó­test és az árboc között kifeszített merevítő kötél, melynek elsődleges feladata, hogy az árbocot az oldalradőlés ellen tartsa.