Szél. A vitorlázás alfája és omegája. A vitorlázók 12 fokozatú, úgynevezet Beaufort skálán mérik az erősségét. Az idei Kékszalagon végigpróbáltuk mind a 12-­‐t, kezdve a teljes szélcsendtől a kellemes vitorlázó időn át a tomboló viharig. A versenynek egy, a FüredYachtnál bérelt, Sudár Regatta típusú vitorlással vágtunk neki. Az első nap lázas készülődéssel indult: interneten megnéztuk a várható időjárást (a képernyőn nem tűnt annyira vészesenek), majd gyakorlott versenyzőnek nem lévén, még egyszer átfutottuk a verseny szabályait. Rajtolni az északi bólya mellől tudtunk, így viszont ÉK-­‐i szél miatt jelentősen lemaradtunk azokhoz képest akik délebbről indulva szinte végig félszélben tudtak haladni a kenesei bólyáig. Még kenese előtt elkapott minket a teljes szélcsend, így megengedtünk magunkanak egy gyors fürdőzést. Később nem mi mentünk bele a Balatonba, az jött be a hajóba hozzánk. A folyamatos precíz vitorlaállításnak köszönhetően Tihanynál, már a középmezőnyben tudhattuk magunkat. Mivel ez volt az első Kékszalagunk, a bólyákat igencsak keresgélnünk kellett, de végül mindegyiket időben megtaláltuk. A Félszigetet elhagyva, már kezdtük érezni a vihar közeledtét, ezért biztos ami biztos lereffeltünk. Jól tettük. Egy óra sem tellett bele, a pillanatok alatt viharossá fokozódó szél lecsapott és a gyanútlan vitorlázókat nehéz helyzetbe hozta. Mi csak most kezdtük igazán élvezni. Mire Badacsonyhoz értünk besötétedett és kezdődtek az izgalmak. Viharos erősségű, pöffös szélben vitrolzátunk, miközben az élboly már jött szembe velünk. Tisztában voltunk az elsőbbségadási szabályokkal, reméltük a többi hajó is. Néha a rosszul kivilágított hajókból csak egy fehér fényt láttunk, reméltük, hogy nem lesz havária. A Keszthelyi bója után úgy gondoltuk túl vagyunk a nehezén. Tévedtünk. A korom sötétben próbáltunk minél közelebb menni az északi parthoz, hiszen már olyan erős volt a szél, hogy jobban tolt le minket a veszélyes déli part felé, mint amennyit hajtott minket előre. Abban reménykedtünk, hogy a part takarásában, hátha gyengébb szelünk lesz. Ha gyengébb szelet nem is, de veszélyes helyet jelző bolyát azt kaptunk. Még épp idejében sikerült kikerülni. Egyre ritkultak a melettünk lévő hajók, viszont a hullámok meg egyre nagyobbak lettek. Néha, amikor pont belefúródott a hajó orra a 2 méteres hullám közepébe, a fölső része vízözönként a nyakunkba zúdult. Mondanom se kell, egy időre elment a kedvünk a balatoni pancsolástól. Még a zsebkendőnyi vitorlával is úgy fetrengett a hajó a vízen, hogy egyik kézzel a korlátba kapaszkodva, másikkal a kormányt tartva már-­‐már kezdett elszakadni a cérna. Közeledve Füredhez a Tihanyi-­‐csőben meglepetésünkre újra teljes szélcsend lett. Eddigre újra beértünk egy csoport vitorlást. A felkelő napban megpillantva őket, olyan érzésem támadt mindha egy amerikai filmet néznék, amiben a harc közben eszméletett vesztett katona, a harc után fölkelvén mindenfele csak romokat lát. Akármerre forítottam a fejemet, csak szakadt vitorlájú hajókat láttam. A szélcsendre való tekintettel kireffeltünk. Már nagyon fáradtak voltunk, nem gondoltunk bele a következményekbe. Kiérve a Félsziget takarásából az immáron teljes vitorlázatú hajót úgy megdöntötte a szél, majd kiestünk belőle, haladni viszont nem haladtunk. A versenyszellem még égett bennünk, így menyugvással láttuk, hogy körülöttünk mindenki ugyanígy járt. Gyorsan kireffeltünk és már tudtunk is szépen továbbhaladni. A szél most pont Füred felől fújt, ezért csak hosszadalmas cirkálással tudtuk elérni az utolsó bólyát. Végigmentünk. És nem is rosszul, kategóriánkból 12.-­‐ek lettünk, a FüredYachtos hajók közül pedig az elsők. Kiérve a kikötőbe válszoltunk a hajó tulajdonosának jogosan kétségbeesett többszöri telefonos megkeresésére: egy apró vitorla szakadással megúsztuk. Megköszöntük a hajót, nagyon prímán teljesített, jövőre is ezzel megyünk!